Nemzeti Póló Webáruház

Bejelentkezés

Bejelentkezés Regisztrálás

Bejelentkezés

Kosár

 x 
A kosár üres

A magyar ősiségről, annak híveirőlellenségeiről és a magyar ősvallás istenasszonyáról

Amikor e sorokat írom, tudom jól, hogy nagy a világ és benne kicsiny az ember. Tudom, hogy a nagyvilágban szétszóródott magyarságnak csak egy kis hangja vagyok, de torkom kitátom, mert szeretnék olyan bőszen ordítani, hogy szavam beessen minden magyar fülbe. De a füleken át a Magyar Lélekhez kívánok szólni, és a magyar lelkek elérésének vágyában indítékom a HIT. Hiszek a csodákban... Hiszek a magyar nép és nyelv megmaradásának a csodájában, és törhetetlen hittel hirdetem és tanítom az Isten azon kegyelmét, mellyel minden magyar nemtörődömség, idegenimádat és nem magyar ízű, hanem idegen érdekű vallások követése ellenére is - megtartotta eddig a magyar nemzetet és a magyar nyelvet.

Azért hivatkozom az Isten csodálatos jóságára és kegyelmére, mert az elmúlt ezer év alatt népünk és nyelvünk elveszítésére bevetett, alkalmazott és gyakorlatba vitt rendszerek és módszerek eredményeképpen már el kellett volna pusztulnunk nyelvben és fajunkban is - az Úr ezen csodálatos kegyelmessége nélkül.

Tehát - ezért hiszek - és azt is tudom, hogy ezen üzenetem el fog jutni a magyar lelkekhez.

Könyveimben és írásaimban bizonyítottam eddig nyelvünk ősi voltát és azt a csodálatos szerkezeti felépítését, amellyel magába foglalja a nyelvszerkezetben a teremtés történetét is. Bemutattam a magyar néphagyomány Istenig felérő magasztos hitvilágát és azon történelmi mélységét, amelyet a rég érzett bizonyítékok az i. e. 6000 év körüli időben, már őseink életében lévőnek és őseink sajátjának vallanak. E kiásott leletek között ott van, a tatárlakai amulett írásában, a "Napbaöltözött" Istenanya Amikor a múltban keresgélő kutató Ily hatalmas nyelvi és tudásbeli hagyománykincset talál - érthető mindenképpen azon igyekezete, hogy mindazoknak szeretné megmutatni, akiket e kincsek tulajdonosának hisz. Így vagyok én a magyar népemmel, aki ennek a-minden nép hagyományát értékben felülmúló - tudáskincsnek a tulajdonosa és örököse. Szeretném felvilágosítani tehát e nagy nép minden tagi át, hogy milyen az öröksége, és felszólítani egyben arra is, hogy osztozzon ebben az örökségben. Ez az én tiszta és igaz szándékom.

Sok azoknak a száma, akik őrömmel veszik tudomásul e hagyományt és szinte türelmetlenek annak mielőbbi megismerésében. Kutatók, munkatársak, vagy kíváncsi érdeklődőkké válnak előbb s aztán - az igazság láttán - az ősök tiszteletén és megbecsülésén alapuló nemes, a nemzettestvért segítő NEMZETI ÖNTUDAT fénye tölti be a lelküket, melynek erejével munkásaivá lesznek a nagy magyar nemzetcsalád újra megalapításának.

Egyik oldalon betölt a velük való örvendezés boldogsága, de megrezzenek és ijedten ocsúdok fel akkor, amidőn "magyar nyelven" és állítólagos "magyarok" által cégjegyzetten jelennek meg a "magyar" sajtóban a népünket és nyelvünket leértékelő, megcsúfoló és megalázó - hazug - írások, melyek a magyarság bepiszkolása árán idegen népek múltját és hamisított (azaz sohasem létezett) hagyományait hozsannázzák.

Feltör belőlem a nagy kérdés: "miért nem szabad hirdetni az igaz magyar származást...?" ...Miért nem lehetünk büszkék "Árpádi" őseinkre...? Miért kell "elpogányosítani" mindent, ami az "Árpádi magyar világból" való...? Miért "nevetséges" a sumírmagyar nyelvazonosság hirdetése...? Miért mondják azt, hogy a szlávok és a németek voltak "tanítómestereink" a kultúrában... amikor ez nem igaz...? Miért vagyunk "finnugorok"?... amikor ez szintén hazugság.