Nemzeti Póló Webáruház

Bejelentkezés

Bejelentkezés Regisztrálás

Bejelentkezés

Kosár

 x 
A kosár üres

Sumer-magyar nyelvazonosság nemzetközi elismerése

1973-ban Párizsban, a Sorbonne-on tartották meg a XXIX. Nemzetközi Orientalista Világkongresszust. Elnöke: prof dr. René LABAT, a minden szakember által használt sumer-akkád szótár szerzője volt. Itt gyűlt össze a világ összes ún. "sumerológus" szakembere.

E sorok íróját a kongresszus elnöke megtisztelte azzal, hogy előadónak a Közel-keleti Szakcsoport megnyitó ülésére jelölte, ahol az ülést kezdő előadó az elismerten legkiválóbb sumerológus, prof. Samuel Noah KRAMER volt, és az ülést záró előadó e sorok írója.

Előadásomat azzal kezdtem, hogy három olyan falitáblát mutattam be a kb. 150 főnyi nemzetközi hallgatóságnak, amelyekre nagy betűkkel ráírtam a "Tihanyi Apátság Alapítólevelének" magyar szórványait.

Boldogan láttam, hogy a magyarul nem beszélő német, angol, francia sumerológusok sumer nyelven olvasták és írták át a jelentést saját nyelvükre. (A jelenlévő Kramer professzor és dr. Labat is.)

Amikor a harmadik táblát mutattam fel, Kramer prof. egyik Tel- Aviv-i tanítványa felállt, és angolul (amilyen nyelven én előadtam) kérdezte így: "Mit akar maga ezekkel a sumer textusokkal."?" "Köszönöm, hogy maga sumer textusoknak ismeri fel ezeket a mondatokat, mert én eddig a Kr. u. 1000 körül beszélt és írt magyar nyelvbe tartozónak véltem. De ha maga, és miként látom, mások is sumer szövegnek veszik, akkor önök állapítják meg azt, hogy a Kr. u. 1000 körül írt és beszélt magyar nyelv azonos a sumerral!" - feleltem.

De már korán reggel, az ülés megkezdése előtt (mely a Sorbonne egyik legnagyobb tantermében volt) a tantermi nagy táblára felerősítettem a Tihanyi Apátság Alapítólevelének hatalmasra felnagyított fénymásolatát, amelyen a szöveg messziről látható volt, és feleletem után leeresztettem a felgöngyölt fénymásolatot, megmutatva benne a sumernek elismert magyar szórványokat a latin szöveg között.

Kérdezem az olvasókat és "bölcs" tudósunkat is így: "ha helyemben egy német, francia, román vagy zsidó bizonyította volna így a sumernek az "ő" anyanyelvéhez való tartozását" - honfitársai nem "világszenzációnak" hirdették volna ezt a csodálatos lehetőséget...?

Ennek a "sumer csodának" az előadója pedig biztosan nem a "műkedvelő" vagy "dilettáns" címet kapná meg honfitársai részéről, hanem a korlátlan támogatást kutatási eredményeinek publikálásában. De "magyar vagyok... magyarnak születtem", és azok, akik édes anyanyelvünkön beszélnek és nemzeti önbecsülésünket szolgálhatnák, magukat- mondjuk így - a "finnség" felé. Nincs más lehetőségünk, mint tovább dolgozni addig, míg végre megszületik azoknak a szakembereknek az összefogása, akik megmaradtak magyar lelkűnek, és "szabadok", minden "elkötelezettség" nélkül élők.

Le kellett írnom itt, a "Hunok évezredei' c, fejezetben ezeket, hiszen a sumer- hun-avar-magyar nyelvazonosság is évezredeink tartozéka. Ugyanis az "Aratta"-ból Mezopotámiába bevándorlók ékiratain találjuk meg a "HUN" nevet, és ez a Kr. e. 4. évezred kezdete. Innen kezdve megmaradt ez a név, és fontosságát bizonyítja az, hogy - mint mondtam - égi csillagképeink kezdetét, a "KOS"- t sumer nyelven a "HUN ember háza" néven ismerik. Hatalmas népünk birodalmait a következő térképeken mutatom be, hangsúlyozva azt, hogy a "HUN" név a belső-ázsiai Hun Birodalomból jött Sumeriába, és innen tovább, a hivatástudat szerinti nevek szerinti népcsoportokkal. Az I. térkép mutatja a bevándorlásokat.

Az "ARATTAIAK" elnevezés alatt azokat a hunokat értjük, kiknek birodalma Kína fölött már Kr. e.-i 4. évezredben létezett, és a Káspi- tengerig terjedt.

Egyik hun király agyagból készíttetett el egy hun várost a lakóival együtt. Ami megmaradt az utókornak, azt itt bemutatom egy fényképen. Hun arcok, jellegzetes kínai keveredéssel, melyet ma "mongoloid"-nak nevezünk. Ez már későbbi ábrázolás. A Kr, e.-i évezredek hunjai "caucasoid" embertani jellegűek voltak, azok, akik a II. térkép szerint a sémi-akkádok pusztításai elől visszatértek Hunniába és az ORDOS-i központig jutottak. Pár évszázad alatt itt megerősödve, mint "lovastársadalmi hatalmak" visszaütnek, a sumérfai semitákat elsöpörve, miként azt a III. térkép mutatja. Erejüket mutatja az, hogy Egyiptomot is uralják. "PRST" (pa-ra-su-tu - "paraszt") a nevük a régi egyiptomi írásokban. (Csak Manetho nevezte el őket "hykszosz"-nak.) Palesztinában is letelepednek. Itt nevük "PLST" - "pilistu" - pilisi tevő (dolgozó). Nyelvük azonos a Sumériát visszahódító "BASSITA- KUSITA"-k nyelvével, akik-mint az "arattalak" utódai ismerik az ékírást, és igen sok sumer nyelvű ékirat a hagyatékuk. A "PLST"eket "Filiszteus-hunoknak" is nevezik, és ők Palesztina névadói is. Fővárosuk "SETH-SAN" volt, amit a görögök "SCHYTOPOLIS"-ként ismertek, mert ezeket a hódítókat ők "schytáknak" tartották. De a hun főerő és hatalom gyökere ORDOS-ban maradt, ahol a hatalmas hun király viselte azt a turulmadaras koronát. melynek képét bemutattuk, és Kr. e. 1200 körüli készítménynek véli a szakirodalom. A III. térkép mutatja a "sekeles, siculi" népnek hezatérését a Kárpátmedencébe. Történetüket részletesen ismertetem a "Szkítákról" írottakban. (II, fejezet.) Meg kell még jegyeznem itt azt is, hogy Jeruzsálem is hun alapítás. Eredeti neve "URU-SOLYMA"... azaz "a sólyom városa", amit Napmadarunk, a sólyom-turulról neveztek el.

Végre el kell ismernünk azt, hogy a Dunától Tordosig, Nippur- Adzsemig, a mi HUN-MAH-GAR hatalmas és egynyelvű népünk települt, magas kultúrájú társadalmat kialakítva.

Egynyelvűségükre vonatkozólag pedig tudomásul kell venni azt, hogy miként a Tihanyi Apátság Alapítólevelével, 1000 évvel előttünk írt "magyar" nyelv közelebb áll a ma "sumernak" nevezetthez, mint a mai magyarhoz; úgy a ma "turk, alán, avar, kazár, besenyő, csuvas, baskir" stb, néven megkülönböztetett és rendszerint "török"-nek minősített nyelvek is ugyanannak a ma sumernek nevezett Mah-Gar nyelvnek hajdani nyelvjárásai lehetnek csupán, mert nincs más ősnyelv ezen a hatalmas területen, amiből nyelvtörténetileg levezethetők lennének. Ezt így véve megoldódik történelmünk minden eddigi problémája, és a leletek azonossága érthető.

Ez a módszer a finnugorizmus teljes megsemmisítéséhez vezet. Ugyanis a finnugoristák -eszperantó-szerűen- szerkesztettek egy feltételezett ősnyelvet, és ehhez akarták gyűjteni a régészeti és embertani bizonyítékokat, ami nem sikerült, mert ilyen NINCS.

Nálunk fordított a helyzet, mert az 5- 7 ezer éves nyelvemlékek írásban bizonyítják a régészet adta kultúrazonosságot, és az embertan az azonos faji képletet. Hát mire várunk...?