Nemzeti Póló Webáruház

Bejelentkezés

Bejelentkezés Regisztrálás

Bejelentkezés

Kosár

 x 
A kosár üres

A "skorpió"

A sumirok nagyon jói ismerték a görögök által "zodiak"- nak nevezett "állatövet" a 12 csillagképével, és annak "mul LÚ-MA SÚ" nevet adtak, amit a "tudás fénylő birodalmának" lehet értelmezni. Azt a csillagképet azonban, amit mi Skorpió néven ismerünk, ők "mul GÍR-TAB"-nak hívták, és nem a Skorpióval, hanem a sumír Szűzanya - INNANA - hatalmas Napmadarával jelképezték, mert ez emeli a Nap-Világnak a fényébe az elfáradt és csaknem lerogyni készülő mítoszhőst (Napkirályt). Ezt a jelenetet ábrázolja a borítólapon bemutatott Szkíta Napmadár (Turullu), amikor a lerogyóban lévő "csodaszarvassá" lett Napkirályt a karmaiba ragadja és fellendül vele a Nap felé. (A Napkirályt "rejteki módon" ábrázolja a szarvas koronába fonódó szarva.)  De ugyanezt a "Napmadarat" láthatjuk a nagyszentmiklósi aranykincsen is, amint a "Szűz" mögött is és a "hat-mellű Anya" mögött is ott áll.  A sumíroknál a GÍR-TAB jelentése: "két karom" volt. Így találjuk a sumír hitvilágban addig, míg a semita Hamurabi Babilonja be nem vezette a sémi "Marduk-vallást", és a Napmadár helyett a SKORPIÓT tette ennek a csillagképnek jelképéül. Így Hamurabi óta a sémi-akkádoknál a GÍR-TAB jelentése:"kettős kard" (vagy "kettős tőr").  Miután pedig a SKORPIÓ kalendáriumi helye pontosan az őszi nap-éj egyenlőség és a téli napforduló idejének, tehát a Napvilági "sötét idő" közepére esik, a Skorpió lett a "misztikus dolgok" és a "sötét gonoszság" szimbóluma is.  A héberek is átvették ugyanezt az ideologikus tartalmat és a vallási misztériumukban "koronás kígyóként" tisztelik ezt a csillagképet, de kiegészítették egy határozottan, kifejezetten és kánonjukban érvényesített "ORION-NIMRUD ellenességgel". Ez az ellenesség aztán a gyűlölködés motívumait is magára vette, és nemcsak a "Hatalmas Vadásztól" való állandó félelemből táplálkozott, hanem a "NYILAS" és a tengelyén lévő "IKREK" csillagképét is behúzta a Skorpió "sötét gonoszságának" hatókörébe. Igen jó példát szolgáltat ennek felismerése arra, hogy miképpen lett "vallás" a hébereknél a más népek gyűlölete. - Ezt ők "Jahwe rendelkezésének" (kinyilatkoztatásának) tanítják a bibliai Mózes és Józsué könyveiben, de - mint majd látni fogjuk-minden a "csillagok rendjéből" következik és az "Orion-ellenességgel" kezdődik.  Az "ORION"-t a sémi-akkád ékiratokon URU-ANNA (ÉG-URA) néven találjuk meg. A zsidó teológia GIBBOR (hatalmas) elnevezéssel NIMRUD-dal azonosítja, aki az Égen forradalmat szervez Jahwe ellen. Ugyanis azt a judai-keresztény biblikus megállapítást, hogy "NIMRUD a Nagy Vadász Isten előtt", a zsidó vallási felfogás nem fogadja el, mert a héber hagyományok szerint: "NIMRUD egy leselkedő ellenség, aki emberekre és nem bestiákra vadászik."  Orion-Nimrud égi képe egy "íjas vadászt" mutat. Ez a szimbolika mitikus kapcsolatot teremt Orion és a "NYILAS" csillagkép között, annál is inkább, mert a sumír- káldeusoknál a "NYILAS" nem "kentaur" volt, hanem ezt a csillagképet egy "NYÍL ÍV" jelképezte. Az ékiratos szövegekben a "NYILAS" csillagkép azonosítva van "NERGAL"-lal, aki a sumír hitvilágban NIMRUD "árnyéklelkének" - NI-BUR-TA (NINURTA) társa, és ők együtt segítik népüket a harcban. Ugyanezt találjuk meg a jól ismert szkita- hitvilágban is).  Miután pedig ennek a káldeus "NYILAS" csillagképnek a nyila pontosan a Skorpió csillagkép közepére (szívére) van irányítva, érthető így a "csillagok rendjének" hatásaként jelentkező félelem és gyűlölet mindazokkal szemben, akik földünkön ennek a "NYILAS" csillagképnek és a tengelyének végén lévő "IKREK" védelme alatt élnek. Az "IKREK" csillagkép Nimrud- Atyánk két fiának - Hunornak és Magornak mitologikus azonosa. Az itt bemutatott csillag-térképen jól látható, két csillag egybeköti az Oriont az Ikrekkel. -Tehát éppen úgy összetartoznak az égen, miképpen NIMRUD és két fia a földön.  De ez az említett ORION-" ellenesség" megmutatkozik a Skorpió csillagkép "két kardjának" misztériumában is, és ezért van a zsidók vallási hiedelmében JUDEA a Skorpió oltalma alatt.  A népek történelmének ős-oka a csillagos égből olvasható ki. Így a magyar történelem is OTT VAN.  Ezeknek előrevetése után indítsuk el Atillát, mítoszhősként, a Napkirály útján. -Az OROSZLÁN csillagképből indul a RÁK felé.  Az Oroszlán Vízöntő-tengely határozza meg egyéniségét. Hatalmas erejű, öntudatos, méltóságteljes, jóságos uralkodó, aki birodalma népének a jólétet akarja biztosítani. - A Vízöntő tükrözi rá csodálatos tisztánlátását, kozmikus gondolkodásán alapuló tudását, nagyvonalú és világokat békességben egyesíteni akaró terveit.  A Rákhoz érve mutatja ki vezetésre való alkalmasságát, és "Európát látok" gondolatának megvalósítási szándékát, amihez a szembenlévő jel - a BAK - adja a kitartó akaraterőt, az anyagon való uralom erejét és a királyt önuralmat- önmegtartóztatást- a fatányértól a fakupáig. Miután azonban Földünknek a nap-körüli pályáján a RÁK csillagképbe való érkezéssel kezdődik a sötétség uralma (egyre hosszabbodnak az éjszakák), így a Rák a csillagmítoszban, Atilla politikai és stratégiai küzdelmeknek idejére mutat. -A szemben lévő "BAK" -a Fény erősödésével-viszont segítő társként vehető, és ennek mítoszi megszemélyesítője Aetiusz lehet, aki "jövőt teremtő ősök földjén szabadon éljünk" óhajjal csatlakozik Atillához.  De tovább haladva, az "IKREK" biztosítják "napkeléstől napnyugvó nagy vizekig terjedő, Túr ivadékok áldott országában" az összeköttetést, és - ahogyan Pap Gábor nagyszerűen kimutatta - az "Isten Ostorától" jövő intézkedések gyors megvalósítását, a távolságok legyőzését ahhoz, hogy a "Nyilas" csillagképet szimbolizáló és a Túr-ivadékok által remekül használt messze hordó íjak, mint Atilla legyőzhetetlen lovas hadserege mindenütt pontosan ott és úgy legyen, ahogy azt a "Nagykirály" akarta és elrendelte. Elmondhatjuk itt Arany Jánossal a dicséretet:  "Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak! Ihol én, ihol én pörölye világnak! Sarkam alá én a nemzeteket hajtom, Nincs a kerek földnek ura, kívül rajtam!"  Így érkezünk el a "BIKA" csillagképhez, amellyel szemben áll főtémánk jele: a "SKORPIÓ". Első és meglepő észrevételünk az, hogy a "BIKA" csillagképét a "Sötét Világban", a "SKORPIÓT" pedig a "Nap- Világban" látjuk. Ez a csillaghelyzet adott alapot Pap Gábor azon észlelésének, mellyel az "Isten Kardját" a csillagmítoszban is megtalálta.  A hagyomány szerint a földből "vaskard hegye tört fel", mely megsértette egy arra járó borjú lábát. Ez a történet egy napvilági realitás, csakúgy, mint a pásztorgyerek által Atillának átadott "lángvető" Isten Kardja. De ebben a hagyományban már benne van a nagy misztérium, a "lángvető Isten Kard" megjelenésével. Ismerve a Skorpiónak a "két kardos" titkát, a pásztorfiú által átadott "lángvető" kardot a "napvilágban" lévő Skorpió misztérium "egyik" kardjaként vehetjük. (Az ábrán a Napvilágból a bika lábáig nyúló felső karddal jelezve.)  A csillagmítoszban ez nem más, mint a Skorpió "marsi" jellegéből vett, és a Napfény tisztaságában megtörténésre rendelt kozmikus erőátadás. A mítoszhősnek -Atillának különleges feladatok - mondhatni - a "felső világ" figyelmeztető kinyilatkoztatásainak közlésére való "elhívása", kiválasztása. Tehát valóban olyan hivatás, amelyet Atilla életével betöltött.  Most nézzük s Skorpió "másik" kardját!  A "mítoszhőst" a Bika csillagkép vénuszi hatása kíséri, és Atilla megházasodik. - Szörényi Levente: "Atilla, Isten Kardja" című operájában szívhez szóló formában láthatjuk ezt a történelmi valóságot, és azt is, hogy Atilla - a mítoszhős - valóban vénuszi karok ölelésében "bukik le" a Sötét Világba- vagyis a Skorpió másik kardja megöli hitvesével együtt. Vizsgáljuk meg a mítoszi és a valóságbeli szemszögből ezt.      Mit sugall a nagy-napciklusi csillaghelyzet akkor, amidőn a mítoszhős a Bika csillagképébe a Vénusszal érkezik...?     A "BIKA" csillagkép utolsó - de itt, a precessziós úton első harmadában a Saturnus gátló, sötét és gonosz uralma egyesül a Mars-i elhatározású "SKORPIÓ" utolsó harmadát uraló, azonos Saturnus-i jellegű hatással. Ez nemcsak a mítoszhősnek erőszakos halálát jelzi, hanem teljesen megsemmisíti a Vénuszi csillaghatásokat is. Ez pedig azt mutatja, hogy s Feleség is vele hal meg.     Bátran mondhatjuk tehát, hogy: Atillának és feleségének meggyilkolását a csillagmítoszban is megtaláljuk)     Mit mond a becsületesen felderített történelmi valóság?  Atillának adófizetője volt mind a két - már judai- keresztény államvallású - római birodalom, ahol a judai alapú, de magát "kereszténynek" nevező ortodoxia minden máshitűt eretnekként üldözött.  Atilla népét - a hunokat - vagy a "túr nemzetséget", a zsidó szokás és nomenklatúra értelmében "pogánynak" nevezték.  A római és bizánci papság azonban nagyon jól tudta, hogy ezek a "hunok" csak azért viselik magukon a rájuk hányt "pogány" nevet - annak ellenére, hogy Istenhívők -, mert semmiféle olyan judai hagyományt és tanítást nem ismernek el, mint ami a római és bizánci zsidó-kereszténység alapját képezi. Ezért - Epiphanius zsidó származású egyházatya tanítását követve -a hunok vallását "Jézusi szkítizmusnak" nevezték.  Történészeink eddig nem tartották szükségesnek felderíteni Atilla és népe hitvilágának tartalmát. Megmaradtak a "pogány"' név mellett.  Nyugati történészek azonban nesztoriánusoknak, ariánus keresztényeknek és manicheus vallásúaknak nevezik Atillát és népét, Adhatunk vallásuknak bármilyen nevet, mert nem a "név" a fontos, hanem az a valóság, hogy Istenben vetett hitük sokkal magasabb erkölcsi szinten élőknek mutatja őket. mint amit Rómában, a "bűnös városban", vagy korrupciójáról és álnokságáról ismert Bizáncban találunk. - És MA ezt kiáltja a szintén elromlott világ fülébe Atilla:  "Védjük meg Isten méltóságát, Kardja rendet lát... S országok zúgnak új dalt, új Imát." (Lezsák Sándortól átvéve)  Bátran mondhatjuk azt, hogy Atilla, az ő magasan járó lelkiségével, kozmikus gondolkodásával és felemelkedett erkölcsös méltóságával, útjában volt mind a két római birodalom urainak, akik nemcsak politikai ellenfelet láttak benne, hanem egy "barbár eretneket" is. Ezért tettre szólították, a gonoszság sötétségéből. a Saturnuszi végzetet létrehozó Skorpiónak a másik kardját, és ez a kard megölte Atillát, hitvesével együtt. "A sötétség birodalma porfelhővel szédítő démonvilág."  Most, hogy a csillagmítosz és a történelem segítségével feltártuk Atilla halálának körülményeit, talán be is fejezhetnénk ezt a tanulmányt.  Azonban Pap Gábor - igen bölcsen - méltatta a rosszakaratú, az igazságot eltitkoló, meghamisított Atilla hagyományt, így nevezve azt: