Nemzeti Póló Webáruház

 

Ezek a sorok tulajdonképpen egy könyvet említenek, amelynek szerzője azt a címet adta: "A RIDEG VALÓSÁG".
A szerző megmondja, hogy mit akar könyvében kifejteni, és a célt, amelyért könyvét írta, így fejezi ki: "Melyik az az istenképzet, melyik az a vallás, mely a magyar számára biztosítja a tejes lelki békét, az istenhit és a nemzeti érdek azonosságában formálja feladatát egy közös nevezőre...?" (19. old.)

Természetes tehát, hogy igen nagy érdeklődéssel vettem kezembe ezt a munkát.

Különösképpen fokozta az érdeklődésemet az utolsó oldal amint mondja: "TÉRJÜNK VISSZA ÚJRA A MAGYAROK ISTENÉHEZ, TÉRJÜNK VISSZA ELHAGYOTT ŐSI VALLÁSUNKHOZ..."

Miután azt hirdetem, hogy a Magyar Nemzet Új Ezerévéhez feltétlenül szükségünk van a magyar nemzeti vallásban való lelki megújulásra. Igen nagy reménységgel fogtam hozzá a megnevezett könyv olvasásához. Az 56. oldalon olvasottak azonban valami kellemetlen érzést keltettek bennem, amikor a szerző arról tudósít, hogy: "ősi hitünk elhagyása, keresztény mivoltunk tulajdonképpen a rákfenéje minden történelmi baklövésünknek, nemzeti dicsőségünk elmúlásának. Kereszténységünk történelme és mai helyzetünk éppen ezért történelmileg elválaszthatatlan a zsidóságtól."

Letettem a könyvet és gondolkodni kezdtem azon, hogy hol is olvastam ehhez hasonló mondatot? Vágtattak a könyvcímek és a sok összeolvasott adat keresztül-kasul cikázott fejemben, míg végre felálltam és teljes biztossággal nyúltam Köstler könyve után ("The Thirteenth Tribe"), és ebben ugyanígy van írva: "a magyarság történelme elválaszthatatlan a keleti-zsidóságtól."

Igen sok könyvet kell átolvasnom. Mint minden egyetemi tanárnak, úgy nekem is megvan már a gyakorlatom abban, hogy "kiszedjem" a velejét egy könyvnek az első olvasással. Itt is így tettem. Mint a nyomozó kerestem az adatokat erre az "irányított" történelmi szemléletre, és nem csalódtam.

A könyv a dicséretek halmazát hozza egymás után... a zsidókra. A "magyar ősvallást" keresi és a zsidókat "magyarosítja", Nézzük csak jól meg az ilyen célú mondanivalóját: "Míg hazánkban a zsidó lassan kivetkőzik fajtájának elzárkózottságából, s velünk minden tekintetben azonosítja magát... "

A zsidók bevándorlását a felsőbb hatalmak nem akadályozták meg, és ezek a bevándorlók bizony úrrá lesznek a földeken, a falusi népen. Alapjában véve kinek a hibája ez? A bevándorló zsidóké, vagy azé, akt az országba beengedte?" (57-58. old.)

Ezek a kitételek azonban csak "idézetek". A szerző teljesen önálló és bizonyíthatatlan történelmi "kiértékelése" a zsidókat "honfoglalókká" teszi a Kárpát-medencében, és ez azért érdekes, mert eddig ezt senki sem merte ily "Rideg valóság"-nak hamisítani így: "Úgy a hun, az avar, majd a IX. századkori utolsó magyar bevándorlások, a honfoglalás idején, minden keletről jövő vándorlás alkalmával jöttek nemcsak zsidó vallásra tért, de fajilag is tiszta zsidó népcsoportok. Az Árpádok uralmának megszilárdítása után... Balkánról már régebben a bolgárság között élő zsidók nagy csoportjai is vándoroltak hazánkba."

Mindez pedig "állítás - mint rideg valóság" minden történelmi kútfőadat és hivatkozás nélkül. Ilyesmit a hunokról még maga Jordanes sem mert írni, pedig ő valóban igazi zsidó volt. De mit értsünk azalatt, hogy "fajilag tiszta zsidó csoportok"... midőn prof. Henri V. VALLOIS, a Sorbonne tanára. "Les Races Humaines" (Presses Universitaires de France, Paris. 1944.) c. könyvében így tanítja: "a zsidók nem mondhatók "faj"-nak" (36. old.)

De menjünk tovább a "Rideg valóság"-nak nevezett írásban. Ugyanis találunk benne olyan kitételeket is, melyek teljesen a mai Magyarország zsidó szellemű és magukat "kazár-zsidó" ivadéknak nevező urainál valóban nagy tetszést arattak, hiszen Nagy Árpád népével egyenrangúnak dicséri fel a zsidókat, és ez talán már túlmegy a türelmes, de magyar lelkű olvasó "rideg valóság-érzetén" is, amint az írva található az 50. oldalon, a következőképpen: "a magyarokkal bejött zsidók egyenlő hódítókként léptek fel az itt talált zsidókkal szemben, és ugyanúgy, mint a honfoglaló magyarok, idegennek tekintették őket.

A honfoglaláskor magyarokkal bevándorolt zsidók erősen különböztek a meghódított Dunántúlon talált zsidóktól. A keletről jövők főleg fegyverforgatók voltak... "

Kérdezem a kedves és magyar olvasótól: ..."mi ez...?" Honfoglaló és vérrel hazát szerző árpádi őseink "honfoglaláskori magyarok" CSAK és éppen olyan "hódítók" CSAK, mint a "fegyverforgató zsidók"..,? És ezek A HONFOGLALÓ őseink a "Rideg valóság" írójának is CSAK POGÁNYOK, és úgy véli, hogy "őseinknek nem volt "Jézushite" e "pogány" korszakban..." (51. old.)

E kitételéből láttam, hogy történelmi ismereteiben igen nagy hézagok vannak, és ezt könyve ki is mutatja.

Az ŐSI GYÖKÉR 1980. 3. számában - "AZ IGAZ MAGYAR VALLÁS" című értekezésben bizonyítom azt, hogy nemcsak az árpádi magyar nép, hanem az előttük a Kárpát-medence "avarnak" nevezett magyarajkú népe és Atilla hunjai is "Jézushitűek" voltak, és az ázsiai HUN BIRODALOMBAN már hét püspökség létezett, melyek az ún. "ázsiai Jézus-hitű" egyházhoz tartoztak.

Ez a könyv- "A rideg valóság" - "ridegen" és "valóban" kizárja Jézust a magyar lélekből. Őt zsidónak hirdeti. A magyar ősvallást keresi, de ugyanakkor, mint "fegyverforgató, bevándorolt és árpádi jogokkal rendelkező zsidóságot" hirdet és tanít, s ez ellen semmiféle tiltakozást nem tűr, mert imperialista tónusban kijelenti, hogy: "újabb ezeréves keresztény magyar államot antiszemita politikai elméletek szerint nemhogy fenntartani, de megvalósítani sem lehet " (131. old.)
Viszont ha te tiltakozol azon elmélet ellen, mellyel a zsidókat Árpáddal egyenlő jogú honfoglalóknak jelenti ki, akik "fegyverrel" szerezték meg a Kárpát-medencét, akkor te antiszemita vagy.

Egyszerű anakronizmusnak (kortévesztésnek) nevezhetjük teljes jóindulattal - mindazt a történelemszemléletét is tehát, amit a könyv 65"%-ában a zsidók és zsidóság életének leírására fordít. De miért is? Miért ír zsidókról, amidőn "magyar ősvallást" keres és akar tanítani. Miért van ebben a "rideg" könyvben csak 2% "VALÓSÁG" az árpádi magyarság honfoglalásának történetéről...? Miért nincsen megfordítva... hogy a könyv nemcsak a zsidóknak szánt 65%-os mennyiséget fordítaná a MAGYAR ŐSVALLÁS TÖRTÉNETÉRE, hanem a 100%-os tartalmat, és akkor minek foglalkozni egyáltalában a zsidókkal...? A zsidóság nagyszerűen leírja a saját történelmét anélkül, hogy egyetlen szót vagy hivatkozást vesztegetne a magyarokra... Egyetlen teória a Köstleré, aki azért, hogy turáni és magyar leszármazott legyen, megtagadja zsidó mivoltát, és e könyv "rideg valóságához" hasonlóan így ír: "a mai modern zsidóságnak ősei nem a Jordántól, hanem a Volgától jönnek, és nem Kánaánból, hanem a Kaukázusból... és fajilag ezek sokkal szorosabban tartoznak a HUN és magyar törzsekhez, mint Ábrahám, Izsák és Jákob fajához."

Bármilyen nagy jóindulattal forgatom tehát ezt a "Rideg valóság" című könyvet - "rideg valóságnak" kell elfogadnom azt a paralellizmust, mely felfedezhető benne a köstleri ún. "turáni zsidóság" történelmi létezésének igazolása érdekében írt kitételeiben.

Ennek a tendenciának elködösítését szolgálják azok a fejtegetések, melyek a Judai-kereszténységet" "rákfenének" nevezik. Ugyanis a judai-kereszténység a judaiságtól el nem választható, hiszen a judai-vallás szent könyve - a Thora - képezi a judaikereszténységben az "ószövetséget". A 138. oldalon a zsidó rabbi - Saul-Pál - által szerkesztett és alapított judai-kereszténységet "friss kereszténységnek" nevezi és érdekes beállításban tünteti el éppen az ősi "mahgar" Istenszemlélet egyik összetevőjét, amikor azt egyszerűen "Perzsiában" játszatja le - így írva: "E friss kereszténységre azonban a legnagyobb veszélyt nem a zsidó nézetkülönbségek közötti harc jelentette, hanem a Közép-Keleten újjáéledő perzsa feltámadás- elmélet, a MIDRÁS- féle vallási felfogások.", és ezt a "Midrást" az i. e. 5. században "születteti" Perzsiában, egy barlangban, december 25-én.
De ki ez a MIDRÁS...? (Ez héber szó és a "talmudi vizsgálatot" jelenti.)

Ennek ismerete aztán véglegesen tisztázza a "Rideg valóság" igazi tendenciáját, mely minden Sumeriából eredő mahgar ősvallási elemet elirányít a magyar hit hagyományaiból,

Ugyanis, ha csak egyetlen részletben betekintünk az ősi - ma sumírnak nevezett - mahgar hitvilágba, felállított dominóként hull le minden és kerül napvilágra az egész ősvallás minden szépsége, hiszen a hit-elemek láncszemekként vannak egybefűzve.

Ugyanezt mutatja meg nekünk a helytelenül "MIDRÁS"-nak nevezett "feltámadás elmélet" is. Ugyanis ezt a "MIDRÁST"... MITRA néven ismeri a mahgar ősvallás, és semmi más, mint a kozmogonikus Istenszemléletben meglevő azon "meleg valóság". amikor a "téli napfordulóval a NAP- MITRA, vagy TUR- ULLU- feltámad, vagyis visszanyeri erejét".

Ez nem "perzsa feltámadás-elmélet", hanem Sumériában is, a Kárpát-medence őslakosainál is és az egész Római Birodalomban, jóval a római judai- kereszténység bevezetése előtt létező, a Naptiszteleten alapuló, nagyon tiszta és erkölcsös vallásszemlélet, mely bizony nem ölt bárányokat, hanem az "Égi bikát" győzte le mindig a papkirály egy földi bika megölésével, amiből a hívek, a téli napforduló ünnepén, lakomát csaptak. Ez azonban csak egyszer volt egy évben. A jóságra való törekvésük jelképes megnyilatkozása volt az "agapé" - a kenyér és a víz ivásával- mint "szeretetvendégség".

A téli napforduló ünnepe a római birodalomban "a legyőzhetetlen Isten napja" nevet viselte. Ezt az ünnepet azonban a zsidók nem ismerték. Egyszerűen azért, mert vallásuk - éppen úgy, mint a judai-kereszténység is - az embert állítja a vallás központjába. Így a vallás az ember, a nép érdekében szerkesztett politikai elvű alapokon áll, nem pedig a természet ritmusához igazodó, azaz kozmogónikus szemlélete. A zsidók soha sem szerették a NAP-ot, a fényt.

A "naptisztelet" univerzális, vagyis a Nap mögött lévő Istenalak mindenkié, hiszen a Napot senki sem tudja kisajátítani. Aki nem ilyen "Istenalakot" alkot magának - hanem "titkos, láthatatlan és csak egy néppel szövetkező Istent" ismer - az valláspolitika és nem Istenhit.

Mitra sumír szó, és PA-SU-ULLU jelentésű, három fogalomjeggyel van az ékiratokon. Értelme: "Fényt ad a Gondoskodó", (lásd: DSL 295/ 138.). Tekintve, hogy ez az Isten-képzet Perzsia létezése előtt már jó 2000 évvel van leírva az ékírásos sumír-mahgar vallási Iratokban - innen vette át minden nép. Egyetlen kivétel ebben az a lehetőség, hogy a Kárpát-medencei őslakosságnál már azelőtt megvolt, mielőtt a mezopotámiai deltába a település megtörtént.

A "rideg valóság" azon tendenciája, mellyel a nem létező "midrási bárányvért" hozza kapcsolatba a názáreti és nem zsidó Jézusnak "bárányként" való feláldozásával - a judai rítus azon törvényét feledteti el, mely szerint "egyszer egy évben a főpap egy kost áldoz magáért és a nép bűneiért" (2 Móz. 30. 10. 3. Móz. 9-19. Pál Zsid. 9. 7.).

A judai- kereszténység Saul-Pálja megmondja, hogy "abban" az esztendőben Jézus feláldozása vitte el a nép bűnét, hiszen "vérontás nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsid. 9, 22.). Jézus mint KUS FIA- a "KOS", az "áldozati állat".

Hasonlóképpen a "sátán, mennyország és pokol" fogalmak származása is a judaiságból jön és nem az "etruszk" mitológiából.

A félrevezetések központja most már kezd kibontakozni, és a "főcél" is ugyanúgy megvilágosodik vele, ami nem más, mint a "sumír-mahgar ősiségünknek megsemmisítése".

Így lesz a sumir-mahgar MITRA-TURULLU - "perzsa" "midrás", a sumír-mahgar Szűzanya-AMA-HIT (Anahita, Anyahite) szintén "iráni". Tehát van mindenféle örökségünk, csak sumir-mahgar nincs.

Pedig csak egyetlenegy krónikát kell elővenni, mely a perzsák és zsidók történetének egy részét nagyon jól elmondja, és ékírással van agyagtáblára vésve. A British Museumban található a "neo-babylonian chronicles" között (B. M. 35382. számú). Ugyancsak a British Museum kiadásában jelent meg egy könyv erről - D. J. Wiseman: "Chronicles of Chaldaean Kings" címmel (London, 1961.).

A minket érdeklő krónika "Nabonidus Krónikája" címet viseli és a következő érdekes szöveget tartalmazza: "Tasritu hónapban történt, amikor Cyrus (Kúrás) megtámadta URI-KI (akkád) hadseregét, a Tigris menti OPIS- ban, az ország lakosai fellázadtak, de Nabonidus lemészároltatta a lázadókat.

A hónap 14. napján elfoglalta SIPPÁR- t minden küzdelem nélkül. Nabonidus elmenekült. A hónap 16. napján UGBARU - GUTIUM kormányzója - és Cyrus serege bevonult Babilonba ellenállás nélkül. Nabonidust Babilonban letartóztatták..." Cyrus felvette az ősi királycímeket a régi hagyomány szerint és így nevezte magát: "Én vagyok Cyrus, a világ ura, a nagy király, Babilónia uralkodója, SUMER és AKKÁD királya, a Négy Világrész Ura."

Ebből az ékiratból megtudjuk az alábbiakat:

1. "Az Ister-Gami oroszlánok titka" c. könyvemben kus népnek és így sumírnak igazolt GUTIUM (ősi anyanép országa) még Cyrus idejében is (tehát 539. év október havában i. e.) létezik.
2. Még mindig tündöklő királyi titulus a SUMER és AKKÁD királya cím (i. e. 539.).
3. A "kus nép" kormányzója UG-BAR-U. ősi, sumír nevet visel, melynek jelentése: UG (ük) - "ősnép", BAR (pír) - fény, tündöklés. UG-BAR tehát a "nemzet szemefénye", uralkodója volt. (Megjegyzés: Nabonidus azonos a bibliai Dániel Könyv "Belsezar"-jával.)

Szándékom az, hogy meggyőzzem az olvasót a sumir eredetű hagyománykincsünk ápolásának szükségességéről. Ugyanis teljesen egyetértek a "Rideg valóság" azon kitételével, hogy: "a magyar vallásban tudni kell. Nem hinni." (231. old.)

Abban is, hogy: "A magyar vallásban a meggyőződés váltja fel a hitet... de meggyőződni csak a valóság ismerete alapján lehet." Sajnos ebből a könyvből hiányzik az alapos tudás, és a "meggyőződés" igen felületes.

Igen kár, hogy a "Rideg valóság" alapindítéka valami elégedetlen gyűlölet-féleség, mert a szeretettel való írás talán több és nagyobb eredményt tudna felmutatni. Ugyanis kevés ez a könyv a gyászos és szenvedéssel teli magyar történelemnek a megírására. Igen sok oldalt és kötetet lehetne telehinteni annak a bizonyítására, hogy minden bajunk oka bizony a MAGYAR NEMZETI VALLÁS elhagyása volt. A "Rideg valóság" igen jól és könyörtelenül írja le a római judai- kereszténység intézményeinek, királyainak és hatalmasainak uralmát édes hazánkban. De nem tudok egyetérteni azzal a szándékával, hogy tudni akarásában és az általa magyar vallásnak nevezett meggyőződésében nem akarja megismerni azt a valóságot, hogy a názáreti Jézus zsidó sem volt és "messiás" sem volt, hanem a judai- kereszténység szent iratainak zsidó írói tették Őt azzá.

Kérdezem: hogyan lehetséges az, hogy egy oly sokoldalú ismerettel rendelkező író, mint a "Rideg valóság" szerzője, nem vett fáradságot ahhoz, hogy a tucatjával megjelenő és erre vonatkozó könyvek valamelyikét elolvassa?

Hogy nem tűnt fel neki az, hogy Jézus apostolai mind galileaiak, tehát nemzsidók voltak, ellentétben az Újszövetség íróival, akik nem apostolok, hanem - Márk evangélista kivételével - mind zsidók, és a názáreti Jézust soha sem látták.
(Itt azt a hipotézist alkalmazzuk, mely szerint János evangéliumát nem János apostol írta.)

A zsidó rabbinak, Saulnak, aki az Újszövetség Pál apostola, fogalma sem volt arról, hogy a názáreti Jézus mit tanított, hiszen soha nem hallotta, soha nem látta ŐT, és Jézus tanítványaitól semmit nem tanult. Nem akart tanulni tőlük, és ezt leveleiben mondja is.

A szerző kiváló intellektuális képességeinek ismeretében tehát azt kell feltételeznünk, hogy ezeket a "valóságokat" tudatosan hagyta el a MAGYAR VALLÁS- ra való tudási törekvéséből.

Ismerve a szerzőnek egyéniségét, én feltételezem, hogy teljesen egyetértett a judai- keresztények Pál apostolával, amikor az- mint rabbi Saul, a zsidó kabalisták egyik tudósa - megalkotta a zsinagóga vezetőivel azt a rendeletet, mely a templomi jegyzőkönyvekben így van héberül írva: "jimmach semó vezikronb".., azaz "irtassék ki neve és emléke" (Jézusé). Saul irtja is nevét és emlékét a Jézus-követőkkel együtt s aztán - a "pálfordulás" idejétől-bizony a nevét sem ejti ki így: "HÉ-IZ-U" (Jésu). hanem CRISTOS lesz az ő neve a "Szent Pál-i" iratokban. Ugyanígy a "Rideg valóság" is csak Krisztusként- azaz messiásként- említi meg a mahgar vérű és mahgari SZERETETVALLÁS TANÍTÓJÁT.
Ha jól körülnézünk MAI világunkban, megértjük ezt az irányzatot.

Ma- a nem zsidó Jézus (arámi nyelven Hé-Iz-u, azaz az "Isten Lelkének Temploma") ebben a világban, ahol a judaizmus uralja a kapitalista és a marxista rendszerű államokat, az első számú közellenség, mert Életre kelésével, korunkban NEM ZSIDÓKÉNT ÉS NEM ÁLDOZATI BARÁNYKÉNT VALÓ MEGJELENÉSÉVEL, porba hull a messianizmus, a judai- kereszténység "szenvedés-ideológiája" és maga a judai- kiválasztottsági tévtan is eltűnik szemünk elöl, akkor megjelenik a NAP FIA, aki úgy mondta magáról, miképpen azt az ősi mah-gar ékiratok előtte 3000 évvel írják a "Lélek Istenéről" aki így van írva "ÉN-LIL" (En- lélek) : ÉN VAGYOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA.

(És azon sem szabad csodálkozni, ha ez a NAP-FIA olyan "szűrt" hord, mint a mi régi MAGYAR HITÜNK papjai hordtak, hiszen ez volt a mah-gar nép közhasználati ruhadarabja is, miként azt az UR sumír- mahgar városból származó ún. "mozaik standard" táblán láthatjuk a British Múzeumban. De miért szebb a római vagy görög ruha ennél?)
Nem szabad tudás nélkül és meggyőződés hiányában handabandázni Ősvallásunk Istenalakjának megalkotásában, miként azt az "Rideg valóság" teszi egy "ős-ten" emlegetésével.

Nem lehet a mai magyarságot egy olyan nemlétező ősvallásba beleterelni, mely kizárja a sumír- mahgar GUDEA- tól jövő és az ugyancsak "turáni fajtájú" názáreti Hé-IZU-val (Jézussal) feltámadt SZERETET-VALLÁST. (Itt a "turáni fajt" azért említem, mert Vallois prof. említett könyvében így található, mint embertani szakkifejezés.)

Nem volt sohasem olyan ősvallása a magyarok elődeinek, amelyben TEN lett volna a lemérhetetlen és kifejezhetetlen egy igaz Isten. Ez a szerző elmélete. A magyarság mindig IS-TEN tudó volt, ahol az "ÍZ" ma is az "Isten-lélek" szava, hiszen minden teremtett dolognak és lénynek van "ÍZ-e". Ugyanígy a másik összetevő - a TEN - már 6000 év óta írásban szerepel, mint a "kezdet mozdulatlansága". (Nyelvünk ma is TEN- te, baba. TEN- te dallal ringatja csendre, alvásra, mozdulatlanságra a kisdedet.) Ugyanis, ha a mozdulatlanság megmozdul, ez nagy GAR-ral jön bizony, és így lesz a TEN-GÁR (ten-ger), ami nemcsak vizet jelent, hanem a mozgásban lévő sokaságot, hiszen ugye, így mondjuk: "tengernyi dolgom van".

Jó lesz talán, ha egyszer s mindenkorra elintézzük ezt a "Jézus ügyet".
Két eset lehet. Vagy élt és "feltámadt" Jézus - vagy nem élt.

Ha nem élt, akkor hagyjuk az egészet. De ha nem élt, akkor a zsidók miért gyártják egymás után az ő személyét kicsúfoló filmeket és azokban miért hárítják a "meggyilkolása" miatti felelősséget teljesen a római Pilátusra...? Most, amikor e sorokat írom - itt, Buenos Airesben - éppen három különböző "Jézus-story" megy a mozikban, és az egyiknek a rendezője azzal hívja fel a figyelmet a filmjére, hogy annak minden szereplője zsidó színész.

Tehát azt kell mondanunk, hogy élt a názáreti Jézus és FELTÁMADT -vagyis LEGYŐZTE A HALÁLT. Így ember feletti képességéhez kétség nem fér. Ugyanis mi, emberek, "halandók" vagyunk. Nem tudunk "feltámadni". A galileai nem zsidó Jézus feltámadásáról azonban megvan a jeruzsálemi zsidó hitközség jegyzőkönyve, mely szerint a Galileába nyomozásra kiküldött két rabbi, akik Péter apostol köré összegyűlt "tíz" apostol mellé szegődtek, kijelentik és jegyzőkönyvileg okmányosítják azt, hogy látták a názáreti Jézust a hegyen fényalakban megjelenni a tanítványainak, és azt is, hogy ez az emberi alakot vett fény lassan emelkedni kezdett és eltűnt szemük elől a felhőkben. "Az igaz magyar vallás" c. tanulmányban leírom a British Múzeum azon kéziratának tartalmát, mely azt állítja, hogy: "Jézus fényből született. A felülről sugárzó fény összesűrűsödött csecsemőtestté."

E világra való jövetele és távozása tehát tökéletesen megegyezik a természettudományok azon törvényével, ahogy az energia anyaggá alakul át. Ezt az átalakulást azonban nem emberi, hanem - eddig ismeretlen - természeti hatalmak (erők) irányítják.

Jézus születését, feltámadását és fénnyé válását tehát nyugodtan nevezhetjük a "tudás egyik tartalmának" azzal a hozzáadással, hogy a tudásnak ezt a magas fokát eddig más "ember formájúnak" nem sikerült megismerni és elsajátítani. Miután a turáni vérű Péter és a vele lévő "tíz" meggyőződtek Jézus effajta felsőbbrendűségéről, látták és tudták, megtanulták azt, hogy a Hé-IZU (Jézus) valóban a VILÁG VILÁGOSSÁGA

Így az ázsiai népek tanításánál (akarattal nem használom a "térítés" szót) - akik úgy hitték, hogy az Isten a NAPPAL nyilatkozza ki életet adó örök szeretetét - semmi nehézségük nem volt annak a megértetésével, hogy Jézus a NAP FIA, hiszen ők is annak tartották magukat.

De miért ítéli halálra mindezt a "sumír- mahgar hagyományt" a "Rideg valóság"? Miért csúfolja ki? Miért nem vizsgálja " igaz lelkiismerettel" mindnyájunk örömére?

Mert ugyan ki legyen a MAGYAR NEMZETI VALLÁS alapítója, feltámasztója és életre keltője...? Lehet-e más, mint aki a vérünkkel lett a "fényből", aki legyőzte a halált és maga is "feltámadt"...? Lehet-e más, mint a nem zsidó, hanem galileai (azaz: galil hag gojimi - "idegenek földjének fia") Jézus?

Kérem olvasóimat, hogy fogadják el azt a valóságot, hogy Kárpát-medencei és általunk történelmileg elérhető őseink - hunok-avarok - és az árpádi magyarok éppen úgy, miként a pártos birodalmi elődeink és a Duna-medencében lakozó - velük (a pártusokkal) azonos - "DAHA" nép is a Naptiszteleten alapuló s majd a jézus- péteri tanítással megújhodott (mondhatjuk úgy, hogy "aktualizált") "Jézushitnek" voltak követői.

Ez a vallás nem épített színházszerű templomokat, hanem az "égi tudás ismeretére szolgáló" körkörös "Napházakat" és "csillagvizsgálókat", miként a sumír-mahgar földi "zigurat"-ok voltak.

NEM KELL MÁST TENNÜNK az erre való visszatérésben, mint elhagyni a judai szokásokat. NEM ÁLDOZNI, HANEM ISTENBEN ÉLNI és LELKIISMERETET VIZSGÁLNI MINDENNAP.

Egyetértek a "Rideg valóság"-gal abban, hogy "legnehezebb elhagyni a tévhiteket". Kérem tehát azokat, akik meg akarnak maradni eddigi vallásformájukban, hogy ne tűzzék maguk elé céltáblának azokat, akik keresik és építik a MAGYAR NEMZETI VALLÁS- t.

Maradjanak meg ott, ahol vannak, de gyűlölet nélkül éljenek. Igyekezzenek talán a "nemzettestvéri szeretetet" gyakorolni.

Hiszen mai, felfordult világunkban éppen az a baj, hogy a családi élet már nem rendelkezik olyan családi tűzhellyel, ahol az Isten is mindig jelen van és ahol a család együtt - pap nélkül is - tud imádkozni. Ugyanis az ilyen "családi hit és ima" nélküli fiatalokat hamar elviszi a szél akármerre, s ez éppen az egyik oka a mai fiatalság irányítatlanságának.

A másik ok pedig ott van a nyugati, judai- kereszténység világában, hogy ennek minden szektája vagy felekezete vallási öntudatra neveli a hívőt és a nemzeti öntudat itt nem fontos. Az egyháztag tehát egy "nemzetközi" egyház szolgálója.

Most ha véletlenül (miként az esetek 60%-a bizonyítja) az egyház dogmatikus tanításaival összeütközik az igazságot kereső fiatal "józan gondolkodása", otthagyja a vallást, de a nemzetköziségre való nevelés megmarad. Így keletkeznek aztán a különféle felforgató eszmék "nemzeti zászló nélküli" partizánjai. Mindezt pedig főképpen - mint azt a "Rideg valóság" ismerteti - az a szadista vallásszemlélet eredményezi, mely szerint egy "női teremtő erőt" nem szükségelő, egyedülálló férfi Isten - mint "ATYA" - örömmel veszi, hogy neki "egyszülött" fiát feláldozzák. Megöljék azért, hogy elvegye az emberiség állítólagos "bűnét". Ezt egy józanul gondolkodó és a természet csodálatos szépségében gyönyörködni tudó fiatal lélek bizony "bevenni" nem tudja, hanem szabadulni akar attól a patologikus gondolattól és elindul másfelé.

Ilyesmi azonban az "ázsiai kereszténységként" jelenik meg a Hun Birodalom hitvilágában, hiszen az Ő feltámadása idejében éli aranykorát a Hun Pártos Birodalom, mint Róma egyetlen tiszteletre méltó ellenfele. Azt tudjuk, hogy a Pártos Birodalom "nyugati" határa ebben az időben az Eufrates vonala, de az északi határt eddig még történész nem határozta meg. Ugyanis az Altájon át a kínai falig és a Kárpát-medencében is azonos nyelvű és azonos fajú nemzetségek élnek. Ezek között hirdette Péter és Jézus apostolai a Jézushitet, melyet mai nyelvünk "evangéliumnak" nevez, de egész biztos, hogy Jézus másképpen nevezte.

Így került be Jézus az "ázsiai kereszténység" hun hitvilágába, hiszen a náluk létező "szentháromság" azonos volt az égen is és a földön is így: ANYA-ATYA-FIÚ.

NAP-FIA és ISTEN-FIA ebben a hitvilágban egy és ugyanazt jelentette. Az "Isten- Fia" pedig az Istennel él és az ANYA-ATYA-FIÚ égi és földi "szentháromsága" maga a SZERETET, mely "föntről" árad és "terjed" itt a földön is. Az a jelkép, ahol egy "háromszögben" egy szem formát látunk, ennek a "földi szentháromságnak" szimbóluma, ahol a szem az Isten örökké való gondoskodásának, gondviselésének és szeretetének a kifejezője. Ha aztán egybe teszünk "két háromszöget" - úgy, miként a zsidók által használt ún. "Dávid-csillag" - ez az égi és földi ANYA- ATYA- FIÚ, tehát a "kétszeres hármasság " ábrázolása, mely a "miképpen a mennyben - úgy a földön is" törvény kifejezője, és az emberiség első - UR NAMMU sumír-mahgar papkirálynak - törvénytáblája homlokzatán látható. (Tehát a zsidók innen "sajátították" ki.)

Nem szabad tehát a magyar ősvallás keresésében a "kereszténységet" CSAK "judai-kereszténységnek" venni. Mint sokszor leírtam már-a kereszténységnek két formája van.

• Egyik: a judai-kereszténység, aminek alapítója Saul rabbi, a judai-keresztények Pál apostola, akit Jézus sohasem látott és őt "apostolnak" nem nevezte ki.
• A másik: A Jézus-Péteri kereszténység, melyet mi "ázsiai kereszténységnek" nevezünk. Ez a "Jézushit" az Úr által kinevezett, megbízott és tanított APOSTOLOK munkájának eredménye, de az ő írásaikból a hozzánk nyugatról érkezett "római judai-kereszténység" semmit nem őrzött meg, hanem mindent elpusztított,

Mi a különbség a kettő között? Judai- kereszténység a zsidó hitvilág áldozatra épített doktrínáinak folytatása. Itt a legfontosabb a "bűntől való megváltás". tehát Jézus meggyilkolása rituális áldozati aktusnak van szentesítve, mely minden mise alkalmával újra megismételtetik - a bűntől való megváltás judai tanának megerősítésére.
A jézusi "ázsiai kereszténységben" nincs áldozat és nincs "eredendő bűn". Az Isten fiai bűntelenek s oly tisztán és világosságban kell élniük, miképpen ez Isten Erejeként őket éltető NAP.

TÖRVÉNYÜK: egymás szeretete - vagy ahogy írva van "atyádfia szeretete és megbecsülése". Tehát a "nemzettestvéri szeretet" a legnagyobb kötelesség.

És mindez az ősi sumír-mahgar szeretetvallás Jézussal megtisztult és "feltámadt" formáját képezi.

Minden vallás fejlődik. Alkalmazkodik az emberi társadalom intelligenciájának fejlődési fokához. Aktualizálódik. Ezt megtaláljuk az összes keleti vallásoknál, mert pl. ha Buddha ma megjelenne, bizony csodálkozva látná tanainak kifejlesztését.

Elmélyülnek és megtisztulnak ezek a vallások. Nem úgy, mint a judaizmus és a judai-kereszténység, mely csökönyösen megmarad a "hamis tanoknál". Hisz éppen az a gyűlölet fakasztója, hogy ezek a vallási szervezők érzik tudásbeli hiányaikat. Maguk is tudják, hogy érvekkel, igazsággal nem tudják meggyőzni a másik - a mi - oldalunkon állókat, mert nincsen náluk igazság. Tehát megjelenik a "bosszúállás", az elnémítás és az igazak elpusztítása.

Nem szabad nekünk abba a hibába esnünk, hogy őseink Jézus előtti Istenszemléletét elválasszuk annak Jézus megerősítésétől és valóságos szeretetté való alakításától. Ugyanis Jézus előtt senki sem hangsúlyozta az atyádfia-nemzettestvér elsődleges szeretetének kötelezettségét. A régi sumír-mahgar világban ez azért nem került így lefejezésre, mert egynyelvű és egyfajú világban éltek. Volt ellenségük, akik országukat akarták elvenni, de Istenhitükre senki sem tőrt.

A "fekete fejűek" azonban felfedezték, hogy a lelki uralom a valláson keresztül történhet csak, és megváltoztatták a tiszta és istenes képzeteket.

A sumír-mahgar SZŰZANYA is más értelmezést kapott. A "szűzi" forma lett a "harc istennője", és az "ÉDESANYÁBÓL" "szerelem istennőt" csináltak a sumír-mahgar földön. Jó 1000 év kellett ahhoz, hogy az "ázsiai fény", az ősi föld és KU-MAHGAR erő visszafordította a tartalmat megint és a méd mágus Gaumata (Dárius legnagyobb ellensége) - aki Esmeris személyében archemeruda királyként uralkodott- 444-ben i. e. szeplőtelennek kanonizálja a méd-perzsa hitvilágban az egyiptomi ISIS-Szűzanyát. s ezzel ugyanilyen tartalmat kap az iráni élettér ANAHITA ja is. Visszatért az "édesanya" tekintélye és a női hivatás szentesítése ezzel így: "előbb szűz-majd a családdal édesanya". Visszatért tehát megint az ősi hitvilág tartalma: "Az ISTEN és a Család".

Iszonyú nagy erő kellett ennek a tartalomnak a megtartásához, és a galileai Jézus az, aki tisztán látja, hogy népe a politikai Isten-képzetek rabszolgaságában forgácsolódik szét. Látja, hogy ezek a "tévhitek" éket vernek testvér és testvér közé. Ezért kapcsolja össze az Istentudást az atyádfia-nemzettestvér feltétlen szeretetével, mindennél előbbre valóbbnak és fontosabbnak hirdetve ezt a testvért ragaszkodást.

Az apostolok munkája, az, amit az "ázsiai kereszténységben" végeztek, nem hasonlítható a római judai- kereszténység látható szervezetéhez. Ugyanis ők a láthatatlan lelki, nemzettestvéri összekötő erőt, az Istenben élő nemzeti öntudatot helyezték a hitvilág központjába, ahol az Isten Fia- Napfény- tisztasága és ereje volt a mindenekfeletti indíték.

És hogy ez micsoda egységet és hatalmat adott ennek a népnek, azt bizonyítják a fölrésznyi birodalmaik, melyeket harccal, de nem kegyetlenséggel alapítottak ennek a nemzeti vallásnak a segítségével.

De el is pusztultak ezek a birodalmak abban a pillanatban, amikor megbomlott a nemzeti vallás összetartó ereje. Amikor "más" vallást véltek jobbnak a magukénál.

Atilla is és az avar-magyar királyok is Jézushitűek voltak és hitték azt, hogy a NAPFIA visszatért oda, ahonnan jött. Ez az "égi" Jézus alakja. Amint azonban a "földi és keresztre feszített Jézus" keresztjével közelítettek hozzájuk a judai-keresztények - keletkeztek azok a történelmi események, amiket olyan kegyetlenül leírt a "Rideg valóság".

Nehéz idők előtt állunk. A judaiság uralmát és a mai élet minden rekeszében való megtalálhatóságát igen jól tükrözi a "Rideg valóság". Ha nem állunk össze a MAGYAR NEMZETI VALLÁS EGYSÉGÉBEN - elvész a magyarság, és "turáni magyarok" lesznek azok a zsidók, akiket eddig összetartott és megerősített a nemzeti öntudatra épített hitviláguk.

Viszont ha én azt hirdetem, amit ők, vagyis, hogy a MAGYARSÁG-nak hasonló nemzeti öntudatra NEMZETI VALLÁSRA van szüksége, "új messiánizmus" bevezetésével vádolnak. Soviniszta, másokat uralni akaró hitviláguk prófétájaként csúfolnak ki, pedig én semmi mást nem kérek, mint azt, hogy: mindazok a nemzetek, akik elfogadják az atyádfia- nemzet- testvér elsőbbségi szeretetének, támogatásának és szolgálatának Jézus által elrendelt szükségességét, helyettesítsék be

SAJÁT TÖRTÉNETÜKKEL ÉS HAGYOMÁNYTISZTELETÜKKEL AZ EDDIGI JUDAI ÓSZÖVETSÉGET és azt adják vissza a zsidóknak.

Így a Jézushitben valóban "nemzetköziek" vagyunk, mert minden nemzet követi Jézus tanítását, vagyis: A CSALÁD SZENTSÉGÉBENI ISTENBEN VALÓ ÉLÉST és minden nemzet VALLÁSOS KEGYELETTEL ÁPOLJA SAJÁT NEMZETI HAGYOMÁNYAIT és ezek a NEMZETI HAGYOMÁNYOK a NEMZETI VALLÁS HITVILÁGÁNAK kánonját képezik.

Ezzel a Jézushittel tiszteljük és becsüljük - mint minden nemzet - saját nemzeti hagyományainkat, és senki sem kötelez bennünket más nemzet hagyományainak tiszteletére - miként azt eddig a judai- kereszténységben tennünk kellett.

Egy AZ ISTEN. Akinek kinyilatkoztatott ereje az életet adó NAPUNK, mely földünk és kis életünk megtartója. Feléje fordulunk éppen úgy, miként a galileai Jézus is tette mindég.

Legyen naptisztelő őseink SZENT HAGYOMÁNYA hitvilágunk egyik tartalma. Ismerjük meg az Ég Törvényeit és éljünk a természet ritmusa szerint, az ISTEN és CSALÁD szent egységében.

Ez a NEMZETI VALLÁS és semmi több.

Végezetül pedig azokhoz szeretnék néhány szót intézni, akik a "Rideg valóság" írójának elgondolása szerint kialakított Isten-modellt "ŐS-TEN"-ként tisztelik és "egy"-házba csoportosulva tartják tiszteleteiket.

A hinduk "Bhágavad Gitá"-ja igazságát idézem, amikor - szerintük- így nyilatkozik meg az Isten: "...az emberiség sok-sok úton tart Felém. De bármelyiken is közeledik, szívesen fogadom- hiszen az összes ösvények Enyémek".

Ez így helyén való - az Isten felé való haladásban. Én csak egy kérelmet teszek ehhez a bölcsességhez.

Azt kérem, hogy az Isten által "övének" mondott egyik út-a MI UTUNK- MAGYAR ÚT LEGYEN, amelyen haladva tartsuk első törvénynek NEMZETÜNK és NEMZETTESTVÉREINK szeretetét. Ahogy Hé-Izu mondta: "hagyd ott az oltár előtt a Te ajándékodat és menj el, elébb békélj meg a Te nemzettestvéreddel" (Máté, 5, 24.).

Az ősi hit ősi törvénye ez, melynek tartalma a NAPISTEN és a CSALÁD vallásos kegyelettel való szolgálata volt. A "KIS" család, a Tied, a NAGY pedig a NEMZETED.

Világpolgársági szempontból másodlagos kérdés tulajdonképpen az, hogy valaki befogadja-e szívébe Jézust, vagy nem. Hogy elismeri-e Őt "Napbaöltözött Prédikátornak", aki fényből jött és fénnyé lett. Az Ő elfogadása mindenkinél személyes ügy valóban... Mindenkinél, aki nem magyar.

A magyar népnél más a helyzet.
Ugyanis az "ősi gyökerünk", fajtánk legszebb hajtása Jézus, és ha az ugyancsak turáni fajtánk egyéb "nagyjait", mint Buddhát és Zarathustrát, olyannyira elismerjük, hogy tanaikból sokat veszünk át, akkor miért zárjuk ki hitvilágunkból azt a Jézust, aki minden elődjének igazságát megerősítette? Hiszen Ő az egyedüli embertestben megnyilatkozott Isten-Lélek, Istenfiú, aki betöltötte megjelenésével azt a sumír földi próféciát, melyet - már ő előtte 5000 ével - így hirdettek és írtak a Mah-Gar nép "mah"-jai: "a Szűzanyától született Isten-fia (EN-LIL) anyagi formát véve leszáll a földre".
E sorok írója úgy véli, hogy JÉZUS (Hé-Izu) beletartozik a mahgar- magyar őstörténetbe, és a nélküle haladók útja MAGYAR ÚTNAK NEM NEVEZHETŐ.